„32 évig úgy éltem, hogy ha meghallottam a kifejezést, hogy magyarság tudat, akkor szélsőséges gondolkodású emberek jutottak eszembe, akik nem a szeretet hírnökei, hanem éppen ellenkezőleg. Ezen a negatív képen sajnos nem változtatott az sem, amikor évekkel ezelőtt „külföldi magyarrá” váltam.

Bármerre is jártam a nagyvilágban a magyarokat, a magyarok összetartó erejét, a magyar közösséget mindig rossz tapasztalatokkal tarkított személyes történetek övezték. Legbelül hittem, hogy igenis képesek vagyunk összefogni, igenis képesek vagyunk bízni és hinni egymásban, és képesek vagyunk egymást segíteni, nem pedig csak vissza húzni. A 4. ország az, amit jelenleg az „otthonomnak” mondhatok. 32 év és 4 különböző ország kellett ahhoz, hogy végre megtapasztaljam a magyar közösség összetartó erejét, a magyarságban rejlő erőt és szeretet. A Magyar Kulturális Napok (Dublinban) rendezvény nem jöhetne létre évről évre az „egységben az erő” hit nélkül, ami a szervezők és a résztvevők szívében él. Összefogás, közösségi szellem. Ez az, amit megéltem a 4 nap alatt. Pénz nélkül a semmiből, önkéntes felajánlásokkal, önkéntes fellépésekkel, szervezéssel, jutalom és vállveregetés nélkül is minden egyes szervező, fellépő, és segítő kéz azon fáradozott, hogy a lehető legszínvonalasabb műsorokat, programokat, vásárokat és kiállításokat hozzák el a látogatók számára. A táncosok, az énekkarosok, a zenészek, a megnyitó résztvevői, a Lovasíjász filmbemutató szervezői, az étel- és borkóstolók kínálói, a vásárosok, a játszóházak és még hosszasan lehetne sorolni mennyi és mennyi ember munkálkodott szorgosan azért, hogy elhozzák számunka a magyar kultúra egy szeletét Írországba. Hetekkel a rendezvény előtt időt és energiát nem spórolva dolgozik mindenki egy cél érdekében, együtt, összefogva, egymást támogatva… egy nagy MAGYAR KÖZÖSSÉGKÉNT! Én megkaptam, amire 32 évig vártam. A hitem, hogy létezik összetartó, magyar közösség, valóra vált. És nem álmomban, de nem is egy új életben. Itt és most a valóságban. Írországban 2016-ban. Köszönöm mindenkinek!”